Mielőtt folytatnám a blogot, egy fontos eseményről szeretnék beszámolni.
Múlt héten találkoztam a KME új vezetőjével, aki hosszú évekig vezette az ICOC albániai gyülekezetét. Épp azért hívták vissza, hogy Szabad Péter megüresedett helyét átvegye, legalábbis ideiglenesen. Vele együtt mentünk ki Albániába, hogy segítsünk az ott élőknek megtalálni Istent. Én az ICOC által alapított alapítványnak, a Hope Worldwide-nak dolgoztam. Együtt rengeteg közös élményünk volt együtt sírtunk, együtt nevettünk az ott töltött két év alatt (számomra volt 2 év), az egyik legjobb barátommá vált. Később fontos szerepe lett neki is az itthon történtekben, erről is fogok írni.
A lényeg, hogy ezzel az emberrel találkoztam, akiben feltétel nélkül megbíztam korábban. Ma részben az ő "segítségének" hatására nem vagyok tagja a KME-nek. Na de próbáltam megérteni, hogy miért védi foggal-körömmel a régi vezetőt. Akartam egy esélyt adni neki, hogy barátok maradhassunk. Alapvetően azt a választ kaptam, hogy nem az ő dolga igazságot tenni, az én dolgom viszont az, hogy megbékéljek a történtekkel.
Igazából még most is hihetetlennek tűnik nekem ez a beszélgetés. Itt van egy pásztor, akinek az a feladata, hogy megvédje a nyájat a farkasoktól, valamint hogy segítsen a gyógyulásban, ha már olyan dolgok történtek, melyeket nem igazán lehet jóvátenni. Viszont az ő megoldása az, hogy törődjünk bele, hogy tönkretették az életünket. Némelyikünknél 10-15-20 év ment a levesbe, nálam konkrétan 18.
Itt nem arról van szó, hogy a bűnös beismerte tettét, és bocsássunk meg neki. Itt a bűnös semmit nem ismert be, és a többi ICOC vezető foggal-körömmel védi, miközben az áldozatok szinte mindent elvesztettek, ami fontos volt számukra. Hogyan törődhetnék bele ebbe, amíg még tudok harcolni az igazságért? Miből gondolják ezek a "lelki" emberek, akik gyülekezetet vezetnek, hogy az igazság sötétségben tartása biblikus?
Mondott még egy dolgot, amin megütköztem, pontosabban nem akart válaszolni egy kérdésemre. Megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye a régi vezetőről. Azt mondta, hogy nem mondja meg, mert ha jó véleménnyel van, akkor azt mondjuk, hogy manipulálva van, ha rossz véleménnyel van, akkor meg azt felhasználjuk ellene. Nos ez a tipikus farizeusi gondolkodás. Jézusnak épp ezt válaszolták a farizeusok egy kérdésére, amikor megkérdezte őket, hogy János keresztsége honnan való. Nem mondták meg neki, mert féltek, hogy Jézus kihasználja a válaszukat. A farizeusok féltek az igazságot a világosságra hozni, Jézus nem. Csak annak kell takargatnia az igazságot, akinek félnivalója van. Egyébként nem véletlen, hogy Szabad Péter, az előző egyházvezető egyik fegyvere az volt, hogy megtiltotta a gyülekezet azon tagjának a többiekkel való érdemi kommunikációt, akivel konfliktusa volt. Így mindig titokban tudta tartani a bűneit, sőt, a gyülekezet nagy része meg volt győződve ártatlanságáról, és pont e miatt tudott bárkit nyilvánosan megszégyeníteni a közösség előtt, mert mindenki neki hitt.
Nos, folytatom a barátom ügyével, hiszen abból indult ki az én konfliktusom is a KME vezetésével, egész pontosan Szabad Péterrel, az egyház vezetőjével.
Alapvető probléma volt a gyülekezetben, hogy ha nézeteltérésed volt egy vezetővel, akkor az általában felfelé lett továbbítva a ranglétrában, így elég hamar az egyház vezetője elé került a dolog. Sajnos, mint utólag kiderült, az egyház vezetője minden kritikát a személye ellen szóló támadásnak vett. A paranoiája olyan mértékben elhatalmasodott rajta, hogy amint megtudta, hogy a facebookon alakult egy csoport ex KME tagokból azzal a céllal, hogy segítsenek egymásnak felépülni a gyülekezetben elszenvedett lelki bántalmazásokból, ő ezt a csoportot rögtön kikiáltotta üldöztető csoportnak, és óva intette a gyülekezetet tőle. Még egyszer leírom. Ez a csoport kizárólag azért alakult, hogy a sérült extagok egymásnak segítsenek a felépülésben, senki sem akart bárkit is üldözni, sőt, az égvilágon nem is történt semmi, ami üldöztetésnek fogható fel, egyszerűen már a csoport léte is félelmetes volt az egyházvezető számára. Persze ezt megértem, hiszen van mitől félnie. Ha az extagok kitálalnak egymásnak, rögtön kiderül, hogy még KME tagságuk idején, gyakorlatilag terrorban tartotta őket, és összefogva már tényleg elérhetnek valamit ellene, ha mást nem is, a nyilvánosságra hozhatják a történteket.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval, tavaly év elején megkeresett a barátom azzal, hogy segítsek neki, mert konfliktusa van pár vezetővel. Én rögtön válaszoltam neki, hogy persze, hogy segítek. Elmondta mi a helyzet, mely szerint az egyházban bántalmazások érnek tagokat. Én ezt nehezen hittem el még akkor, mert magam nem igazán tapasztaltam hasonlót 2003 óta. Mondtam is neki, hogy biztos az érzelmei fújták fel az egészet, de üljünk le közösen az érintettekkel, és megbeszéljük. Én ekkor még vezető voltam az egyházban, konkrétan az idősekből álló Biblia körért feleltem, plusz még egyéb felelősségem is voltak (lásd előző bejegyzésem).
Szóval leültünk Matyival (ő volt a diákszolgálat vezetője, később kiderült, lélekben még kisgyerek). A beszélgetés, mely amúgy - ha jól emlékszem - 2 alkalomból állt, nem igazán közelítette az álláspontokat. Fő téma volt az egyik lány védelme, ugyanis ő már nehezen bírta lelkileg a Matyiék bántalmazó vezetését. Egyetlen lényeges dolog maradt meg bennem, hogy Matyi, miután felelőssége vontuk (bár a gyakorlatban ez nagyon diplomatikusan játszódott le), visszatámadott, és kijelentette, hogy az a bizonyos lány bűnben van.
Ez eléggé megütött, mert egyértelmű volt, hogy Matyi semmi felelősséget sem akar vállalni, sőt, inkább visszatámad. Mint kiderült - a bántalmazó vezetői stílus mellett -, ezt is Szabad Pétertől, az egyház vezetőjétől tanulta.
De mivel sok eredményre nem jutottunk, jöttek a találkozók Szabad Péterrel, Nagy Sanyival, és Matyival. Ekkor még bíztam az egyház vezetőjében, azt hittem, hogy Matyival van a probléma. Persze utóbbi igaz is volt, de a probléma gyökerei sokkal mélyebben voltak.
A következő bejegyzésben folytatom.
